Emeld fel szíved egészségedért

Asszonyi rend, tehát méltán hangzik jajja Szádnak és mindennek, ki ezeket hallja. Minden bús lehet, hogy e virtus éltének Csak - - - számú nyarai levének. Asszonyi rend, mellynek a búbánat árja Kesergő szívedet méltó okon járja, Most már egy kevéssé szűnjenek jajjaid, Szakadjanak félbe bús zokogásaid.

A megtérés a gyógyulás első lépése

Állj meg, szerelmesi nyögéseit halljad, Addig az esett kárt magadba fájlaljad. Míg őket az anya hideg karjaival Megöleli, áldván végső szavaival.

2. Из окна видна была лишь часть разговоров, поскольку не видели никаких подслушивающих и подглядывающих устройств.
6. Magas vérnyomás menta tinktúra
7. Спасибо за все, - проговорила .
8. Этого каким-то образом избежал смерти, а вот жена его .

Ím, karjaid közzűl setét sírba esem. Tudom, hív szívedre keserves bút vona, Hogy fejedből oda az ékes korona. Hogy szemeid elől kedves hites párod A setét koporsó tömlöcébe zárod. De mint bőlcs férfiú, végyed tűrő szívvel, Hogy az ég érdekel illy sérelmes ívvel, Hogy akivel - - nyarat szépen éltél, Megfosztatott, amit még ingyen sem véltél. De ámbár megsértett jobb karja tégedet, Hidd el, hogy ugyanaz béköti sebedet, Terhesűlt válladnak ő elég erőt ád, Hogy elbírhasd, amelly tereh szálla reád, Hogy viseljed kedves árváim gondjokat, A legbőlcsebb célra igazgasd dolgokat.

Hogy mint e városnak te egy szenátora, Lehessél e népnek tanácsos Nestora. De remélj, az egek hűséges férjednek Szárnya alatt néked nyúgovást engednek. Szűnjék sűrűn hulló könnyeid zápora, Mert ahová megyek, az égi tábor a'. Innen vigyáz a fő felség tireátok, Semmi veszélyt közel nem bocsát hozzátok.

Kedves - - akit a páros szeretet - - - - - - ölébe űltetett, A veszélyek ellen légyen kész oltalom. Az érettem folyó könnyűt szemetekről Elvévén, viseljen gondot éltetekről.

Borúlt napotoknak setétes fellege Széledjen el vígan, kiderűlvén ege, Hogy amelly bánat most epeszt benneteket, Elmúlván, az öröm bírja szíveteket Az ég áldásait rátok bőven mérje, Kár vagy veszedelem éltetek ne érje.

Szerelmes - - - amíg meg nem hűlnek Karjaim, tégedet ölelni készűlnek. Itt, óh szerencsétlen, téged a szeretet Midőn rózsával tőlt ágyába fektetett, Midőn - - - - tiszteletes férjed Engedi, hogy szívét szívednek esmérjed, Akkor jőve reád egy szomorú éjjel, Az édesanyádtól megfosztó veszéllyel.

Bút jelentő jajjá víg nevetésidet. De minthogy az egek hív szívre bíztanak, Bennem indúlatim lecsillapodtanak. Az ő érzékenyűl formáltatott szíve Tudom, gondoskodik rólad, mert vagy híve. Hadd légyen hűlt karom gyenge szorítása Belső emeld fel szíved egészségedért kimagyarázása. Ím, egyik óltalom eldűlt mellőletek, Egy védelem nélkűl maradt életetek. De édes atyátok szerelmes karjai Lesznek ifjúságtok erős óltalmai.

Hegytartás - beszív és végül kifúj Végezd el a gyakorlatsort bal lábbal indítva is.

Közel s távol lévő hív atyámfiai, Szálljanak reátok az ég áldásai. Allina egészségügyi szívvizsgálat elég, nem érzem szívemet, Vigyétek a sírba hideg tetemimet.

• CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY MINDEN MUNKÁJA - VERSEK
• Kardiovaszkuláris hipertónia
• Hatalmas imaüzenetek egy beteg barátért
• Szikszai Béni Jelenések könyve Aki szól, és akik hallgatják Jel 1, Isten igéje azzal az igénnyel lép elénk, hogy mint Isten beszédét hallgassuk.
• Formáld a lábakat jógával! • Magazin • Sportolj Ma
• Együtt játszunk, rajzolunk és nevetünk, Mindenről, ami rossz meg is feledkezünk, Egy pillanat…, és rád szólok valamiért, Nem mérgesen, csak, mert féltelek azért, Amit csinálsz, hajmeresztő, bukfencezel, Mászol, ugrassz, a szívbajt hozod rám ezekkel, Tudom, hogy ez természetes, csak csínytevés, De féltelek, és az aggodalmam nem kevés, Bemászol a sarokba, és onnan incselkedsz: - Úgysem tudsz utánam jönni!
• Az arc duzzanata magas vérnyomás vizelet a hús elcsúszik
• Imádság a betegségért.

Mint a megvénhedt fa, amellyet nevele A sűrű erdőnek árnyékos kebele, Mellyre esztendeit az idő, miólta Fennáll, fogaival reá rovátkolta, Mellynek dért mutató mohos kerűleti Megőszűlt vénségét vélünk képzelteti, Midőn az esztendők elmúlt sokasága Miatt a emeld fel szíved egészségedért húll elszáradott ága, Végre a rájövő szélnek fúvására, Erőtelen lévén, fekszik óldalára, A szomszéd fák, mellyek nőttek körűlötte, Emeld fel szíved egészségedért sajnálják, hogy esett ledűlte, Ágokkal szomorú árnyékot csinálnak S ez erdők anyjának ekként parentálnak, Így ez édesanya, kinek orcájára Tisztes ráncokat vont az idő sokára, Kinek hajszálait színlelte fejérre Midőn az esztendők rádűlő terhei Miatt erőtlenek lettek tetemei, Egy végső próbára ezen sírba dűle.

Hozzátartozói elestén sóhajtván, Sajnálják, fejeket gyászos búra hajtván. Az özvegy, az árva nem kedvez jajjának, Kidűltét érezvén e jó Tábitának. Az égre siralmas szemeket emelvén, Így szólnak, egyenlő szívvel nyögdécselvén: Oda - - - - - - - óh halál, Egyszer-egyszer bizony dühösebb nem valál, Mint mikor ezt, kibe a hűség, szeretet Egymással örökös szövetséget vetett, Ezt, akinek szíve az egyűgyűségnek Volt szentelve és a jámbor szelídségnek, Ezt, akinek szegényt segítő karjai Az adakozásnak voltak sáfárai, Nem hagyád életben, az asszonyi nemnek Díszére, így szerzel siralmat sok szemnek.

Ó, ég! Ki lesz az, akinek asszonyi karjai Lésznek, úgy mint ennek, sokak óltalmai? Hol találunk illyen irgalmas özvegyet, Örökös álomra bocsátván ez egyet?

Így sóhajtnak ezek, amellyeket hallván Az ég, e siralmas ügyeket fájlalván, Elalélt szíveket illy szókkal ébreszti, Csüggedt reménységek szikráit éleszti. Miért jajgattok és mi szomorúság a'?

További cikkeink

Hát azt siratod-é, akinek élete Már a boldogságban jobbra cseréltete? Kit az ég azért, hogy tégedet ruházott, Örök lakosának már felkoronázott. Kinek virtusinak leve bőv jutalma Az idvezűlt lelkek csendes nyúgodalma. Hát illy örömért kell könnyeket hullatni, Illyen dicsőségért zokogva jajgatni?

Nyomorúlt emberek, bizony ha tudnátok, Illyen keservesen érte nem sírnátok.

Ha látnátok azt, hogy szerelmes szülei Hogy fogták körűl és kedves gyermekei! Örűl ő, mivelhogy az égbe láthatja - - - - - - ki vólt édesatyja.

Örűl, hogy sorsosa lett boldogságának, - - - - - - - - - anyjának, Akinek szerelmes s anyai hűsége Jutalma lett az ég fényes dicsősége. Ott van - - - - aki mind pennával Szolgált - - - - mind bíróságával.

Gyönyörű gratuláció egy barátomnak a 45 éves prózában

S mivel ezt a népet híven vezérlette, Arany koronával az ég megtisztelte. Örökössé lett már ott az a szeretet, Melly itt - - - - nyarakig mehetett. Hát szükség-é ezért könnyeket hullatni, Illy megboldogúlton illik-é jajgatni? Óh nem, bár a halál tőletek elvette, Rendelt más pártfogót tinéktek helyette. Él még - - - - szerelmes magzatja, E' lesz atyja helyett a szegények atyja. E' lesz már az a fa, amellynek árnyéka A nyomorúltaknak lesz őrző hajléka.

Ő lészen gyámola az erőtelennek Ő megruházója a mezítelennek. Ő lesz az és az ő bőlcsen formált szive, Ki könyörűl rajtad, ha sért a bú íve.

Míg ez él, ne félj, mert addig a bánatnak Terhei bár nyomnak, de el nem nyomhatnak.

Az imák típusai

A jóság, a hűség, az igaz szeretet Mivel maradandó szállást nála vetett. Így bíztatta az ég e nyomorúltakat, Megértvén bús szívből eredt panasszokat. Amidőn e sereg háláadó nyelve Így szólt, szíve lévén emeld fel szíved egészségedért bételve: Kegyelmes ég, kinek végetlen hatalma A nyomorúltaknak örökös óltalma, Ki eldűlt gyámolunk helyett mást állítál, Bár megkeserítél, de megvídámítál. És midőn az egyik kezed megsebhete, A másik sebünkre írat kötözgete.

Ha már az, aki volt éltünknek dajkája, Az atyafiúi szeretet példája, E főldről a fényes egekbe kőltözött, Él szerelmesivel ezer öröm között. Azt, akit helyette rendeltél gyámolnak Ha a reánk törő bajok ostromolnakTartsd meg sok ideig népünk védelmére, Atyai hűséggel vigyázván éltére.

Imádság a betegségért. Ortodox ikonok és imák

Tartsd meg, mint a kőszált a tenger vizében, Mellynek bár a habok jőnek ellenében, Erősen áll, reá haszontalan törnek, Mert reárohanván, magokba eltörnek, Ennek pedig, aki már többé nincs velünk, Szívünkbe örökös oszlopot emelünk. Sírni; ez az igaz szeretetnek bére. Ötezer és mintegy nyólcszáz esztendeje, Miolta a világ ütközet mezeje, Miolta minden nap sok ezer élőnek Szívébe halálos mérgű nyilat lőnek, Miolta olly sokan halnak a csatába, Hogy a főld már alig rejtheti magába, Úgyhogy méltán lehet félni az időtől, Mellyben nem járhatunk a sok temetőtől.

Egy-egy világot kell szörnyűség hallani Minden század alatt eltakarítani.

VÁLOGATÁS PÁLÓCZI HORVÁTH ÁDÁM ÖTÖDFÉLSZÁZ ÉNEKEK C. GYŰJTEMÉNYÉBŐL

Élők, vegyük tehát méltó figyelemre, Micsoda bajnok tör az emberi nemre. Micsoda bajnok az, melly illy bátorsággal Harcol a főld színén lakó sokasággal. Ki az, ki illy sűrűn pusztít éjjel-nappal, Hogy a meghóltakat alig győzik pappal. Kinek csapásitól félnek a királyok, Nyögnek a lázárral megtőlt ispotályok.

A halál ez s ennek fekete zászlója Alatt a nyavalyák szörnyű légiója, Mellyek készen vagynak egy legkisebb szóra, Táborral ütnek a szegény halandóra. Nincsen az életnek semmiféle neme, Mellyre nem vigyázna ellenséges szeme. Még alig kezdődik a kétséges pálya, Már a csecsemőknek jajra nyílik szája.

Nem csak, hanem sokszor a rengő bőlcsőnek Kebele adózik a mord temetőnek.

• Utálod az edzőtermeket? Hozd magad formába kerti munkával! - WMN
• Magas vérnyomás és utak
• Ahogy a lord szeme ide-oda jár, vigyáz az övére.
• Minden gyermek és minden unokája, Nem felejt el senkit.
• Magas vérnyomás elleni légszomj elleni gyógyszer
• Utálod az edzőtermeket?

Lesz reménytelenűl az élet reggele A kegyetlen halál szomorú éjjele. Hát az ifjúságot említsem-é? Hiába erősek ekkor a tetemek, Hiába vídámak a mosolygó szemek, Hiába eleven a vér az erekben, S tüzes a bátorság a nemes lelkekben, Mivel ezeket is a legtetszőbb korba Ez a nagy ellenség fekteti a porba.

Csak egy nyavalyát kűld ellene, és merő Derekakból kifogy az ifjúi erő. Hogyha pedig velek ez a közönséges Vitéz szembeszállni megy, nem elégséges. Van harc, vagyon fegyver, ezekkel áll szembe Így taszítja véres testeket verembe, Így ejti el Hektort, kinek tíz esztendő Meghódolására nem elegedendő. Sőt magát Achillest, kinek hasznát vette, Egy illyen praktika által elejtette.

Gratuláljon egy férfi születésnapjához a saját szavaival. Nagyon szép gratula a srácnak Kedves szavak egy férfi születésnapjára.

Az öregek mondják, hogy ennek engednek, Midőn a főld felé végre legörbednek. Sőt úgy megtöretnek lassan, hogy reszkető Fejekkel keresik, hol van a temető.

Mert ellenek harcol a hosszú idővel, Melly mindent megemészt rettentő erővel. Lassan-lassan őket mindaddig gyengíti, Amidőn kezének csak egy intésére Önként kőltöznek le a sír fenekére, Így dől ki, amidőn még csak nem is véli, Főpapi székiből sok szomorú Éli. Sok Khilók, amidőn legjobban örűlnek, A halottak közzé nevettekbe dűlnek, Így harcol a halál, ó, eszmélkedjetek Gyermekek, ifjak és vének, ellenetek. De még e' kevés, mert csak magános próba, Az élőt egyenként rakja koporsóba, Van még nagyobb ennél, mert sokszor kihat a Roppant országokra a pusztító csata.

Amidőn a hóltak rakásokra hullnak, A sűrűen hulló népek megritkúlnak. Mert mikor kikűldi ama nagy bajnokot, A pestist, melly ölni egyenként nem szokott, Hanem szája mérges párázattal teli, Mellyel a népeket gyakran [meg]leheli Ő az az öldöklő angyal, melly megraka Minden házat hólttal egy szörnyű éjszaka.

Melly Sénakeribet midőn elővette, Számtalan táborát kicsiny számra vette.

Oh ti, Amor hitető szavai! Csalfa Citerea madarai! Hol, tova tüntök?

Az emeld fel szíved egészségedért a másik leghívebb szolgája, Igen hasonlít a képe is hozzája. Ez midőn célba vesz egyszerre sokakat S csinál elevenen járó csontvázakat, Amellyek a főldön addig tétováznak, Mígnem egyenként a sírba botorkáznak.

Mikor Títus a jajt kívűlről hallgatja, Ez Jeruzsálemet belől szorongatja, Ámbár a városban nincsen több magának, Egyedűl többet ér az ő táborának. Ó, de ki tudhatná mind előszámlálni, Amellyekkel szokott a halál prédálni. Maga Cyrus, aki egész seregének Nevet tudott adni, nem tudna ezének.

Teljes napüdvözlet

Illy sok ellenség közt nem csudálkozhatunk, Hogy az öreg szerre kevesen juthatunk. Hogy az élők között nincsenek Nestorok, Kiknek századokig elhaladna sorok! Nincsen Matuzsálem, aki míg kidűlne, A seculum elő kilencszer kerűlne! Az ember éltének igen határt vét a Mérték, mellyet annak kimért a próféta. Már ma csak ollyat is nehezen lelhetünk, Mint akit most gyászos sírjába temetünk. Ki a hatvanhetet már emeld fel szíved egészségedért meghaladta, Amidőn magát a halálnak megadta.

Már az ősz hajakból font ezüst korona Homlokára ritka tiszteletet vona. Midőn a keserves próbák mezejébe Elesett, éltének megért vénségébe.